Autók, játékautók és egyebek

2017. január 23. 22:41 - Tommi

Hogyan nem vettem... - 2. rész

...Peugeot 205 GTi-t.

 Ennek a történetnek még a pontos napjára is emlékszem. 2012. február 9.

Mint láthatjátok, az előző történetemhez képest kb fél évet ugrunk előre az időben. Mivel, mint említettem, akkoriban egyetemistaként tengettem a napjaimat, nem nagyon volt időm mindenfelé elmászkálni, így az autóvásárlás gondolata inkább matyizás volt a gép előtt, mint komoly neppertelepjárás. A 205 GTi-t is az egyik ilyen alkalommal láttam meg és egyből megszólalt a fejemben a hülyegyerek, mi szerint ezt meg kell vennem és az első lehetőségnél felcsavarodnom vele a villanyoszlopra. Amennyiben viszont elkerülöm a villanyoszlopot, lesz egy élvezetes autóm, amin esetleg még szerelni is megtanulhatok.

A fent említett napon szerencsére pont akadt némi időm, ráadásul egy csoporttársamat, Tyerkót is magammal tudtam rángatni, így ketten kerekedtünk fel a festői Kelenvölgybe. Persze nagy utazásra nem kell gondolni, csak fel kellett szállnunk a 41-es villamosra, majd a megfelelő állomáson elhagyni a járművet. Ezt meg is tettük. Persze, út közben a lelkére kötöttem Tyerkónak, hogy ne biztasson. Ehhez képest a következő mondat hagyta el ajkait, mikor leszálltunk a villamosról: "Tommi, ott a kocsid!"

Na mondom, nem ilyen egyszerű ez. Természetesen a Peugeot is egy neppertelepen állt (hol máshol), ahol viszont nem találkoztunk senkivel, mikor bementünk körülnézni. Ez felettébb döbbenetes volt, de ekkor még nem mentünk közel az autóhoz. Na, az volt az igazi lehidalás. A hirdetés nem írta le makulátlannak és én sem számítottam rá, valamint a képek is egyfajta rossz állapotot mutattak, de közük sem volt a valósághoz.

Ha láttatok már Neolux-szal telibefújt autót 10 évvel a kezelés után, akkor el tudjátok képzelni. Egy ókorkutató régésznek talán tetszett volna a mozaik-jellegű fényezés, engem azonban eléggé elrettentett. Benéztem a belsejébe is, mocsok és szakadások mindenütt, repedt műszerfal, hiányzó szőnyegek, de az eredeti GTi-kormány megvolt. Ekkor jutott el tekintetem a km-számlálóhoz. Mellbevágó élmény volt a hirdetés 186000 km-éhez képest a 476000-t leolvasni róla. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor mondtam Tyerkónak, hogy induljunk vissza, aztán igyunk valami erőset, meg egy sört, hogy ezt az élményt valamivel ellensúlyozzuk. Elfogadta a meghívásomat, így egy kicsit fájó szívvel, de ott hagytam a GTi-t.

Utólag, a szakdolgozatom írásakor gondolkodtam rajta, hogy mégis jó lett volna megvenni, mert erről aztán lehetett volna írni, ha elkezdem restaurálni. De úgy érzem, alapvetően nem baj, hogy mégsem vetemedtem ilyesmire.

Szólj hozzá!
2015. április 07. 12:22 - Tommi

Ellenvélemény

Olvastam a minap egy blogbejegyzést (szerencsére az írója sem cikként hivatkozik a saját maga által kreált karakterrengetegre), ami arról szól, hogy tiltsák be Magyarországon a raliversenyeket. Ha végigolvassátok, kiderülhet, hogy ennél nagyobb baromságot kitalálni sem lehet.

A pontokba szedett érvek közül talán csak az utolsóval tudok egyet érteni, hiszen meg lehetett nézni a rali VB-n is Ken Block szereplését. Attól, hogy valakinek pénze van, még nem fog tudni vezetni. Ezt most nem azért írom, mert én akkora sofőrtehetség lennék, de a közutakon is megmutatkozik ez.

Szóval. A blogszerző hivatkozik Ferjáncz Attilára, ebből két dolog következik. Vagy nagyon jól tud hazudni, vagy tényleg elég idős ahhoz, hogy ne csak annyira emlékezhessen rá, hogy valamikor MNASZ-elnök volt, meg úgy emlegetik, mint az örökös bajnokot. DE. Ha nem hazudik, hanem tudja, kicsoda Ferjáncz (Ranga, Simor, Hideg János... satöbbi), akkor tudhatná azt is, hogy Magyarországon több, mint 50 éve létezik a rali valamilyen formában, ebből közel 40 éve a ma megszokott formában, külön vett etapokkal és gyorsasági szakaszokkal. Hivatkozik a környezetszennyezésre is, mint betiltásra okot adó tényező. A zárt pályás versenyek is ugyanolyan környezetszennyezőek, csak ha ott kicsúszik a pályáról egy versenyző, nem pusztít fákat és bokrokat, mert nincsenek. A nézők ott is termelnek szemetet. Az állatokat ugyanúgy megzavarhatja a zaj. Egyébként az adott linken érdemes a kommenteket is megnézni, nem én vagyok az egyetlen, aki nem ért egyet vele.

Halálesetek bármikor történhetnek, hiszen az autózás és főleg az autósport veszélyes üzem. Ezzel az erővel tiltsák be a Dakar-ralit is. Meg lehet nézni a statisztikákat, sajnos idén is életét vesztette egy motoros. Szóval ezzel is kár példálózni.

És ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a blogszerző hülye. Azt sem, hogy az én véleményem a helyes. Egyszerűen nem értek vele egyet, mert a legtöbb érve számomra légbőlkapott.

 

Szólj hozzá!
2015. március 04. 21:47 - Tommi

Autószerelők Murphy-törvényei:

1. Mindegy, hogy mit ejtesz a motortérbe, az biztosan nem fog a műhely padlóján landolni.
2. A villáskulcs csak akkor csúszik meg a csavaron, ha a kezed közelében egy éles kiálló tárgy van.
3. A szerelés végén mindig marad egy felesleges csavar.
4. Egy leeső alkatrész annál messzebb esik, minél kisebb.
5. A menetirány spontán megváltozhat. Bármikor.
6. Tömítetlenségi probléma sohasem akkor jelentkezik, amikor szemmel tartod, hanem csak abban a pillanatban, amikor épp félrenézel.
7. Eltörhetetlen alkatrészek illetve szerszámok nem léteznek.
8. A leejtett szerszám mindig pontosan oda esik, ahol a legnagyobb kárt tudja okozni.
9. A frissen lakkozott felület pontosan addig vonzza magához a rovarokat, amíg nedves.
10. Egy hiba, amely hetekig bosszúságot okozott, pontosan abban a pillanatban megszűnik, amint behajtasz a műhely területére és azonnal visszatér, ahogy elhagyod a műhely területét.
11. Az a csavar, amire amúgy is nehezen lehet rátekerni az anyát, az mindig a legnehezebben hozzáférhető helyen van.
12. Szombati szerelések alkalmával az autó működéséhez elengedhetetlen alkatrészek mindig 14 óra után mennek tönkre.
13. A sárvédő szélén hagyott csavarhúzó mindig a motorháztető lecsukásakor az elengedés pillanatában jut eszedbe.
14. A hibakeresésnél a megoldást mindig az adja, aminek az adott hibához a legkevésbé sem lehetne köze, de végső elkeseredésedben mégis megpróbálod.
15. Az a szerszám, amit egy telefonhívás pillanatában éppen használsz, az a hívás végeztére örökre eltűnik.
16. A mindentudó okoskodók mindig abban a pillanatban lépnek be a műhelybe, amikor valami nem sikerül vagy épp megsérülsz.

Szólj hozzá!
2015. február 01. 00:42 - Tommi

Hogyan nem vettem... - 1. rész

...Lada Samarát.

 

A történet még 2011-be nyúlik vissza, amikor először ötlött belém, hogy az előző, családilag használt autó után kellene végre egy saját is. Persze pénzem nem volt, de gondoltam a diákhitel áldásos hatásait kihasználom arra, hogy autót vegyek, ha már egyszer megadatott az a szerencse, hogy államilag támogatott státuszban járhatok egyetemre.

Felvettem a kis pénzecskémet, nekiálltam a terep felderítésének. Több ígéretesnek tűnő példány is akadt volna, de vagy elvitték, mire időm lett volna megnézni, vagy egész egyszerűen nem találtunk olyan időpontot, ami az eladónak is, meg nekem is megfelelt volna.

Végül három példányt néztem meg a közelben. Az egyiket Budapesten a Nagykőrösi úti neppertelepen. Sötét fellegek gyűltek az égen, amikor a BKV csodálatos utazási komfortját kihasználva megérkeztem. Egyébként alapvetően egy szép szeptemberi nap volt, túl voltam egy sikeres feladatbeadáson mechanikából, a lány, akit akkor fűztem, elfogadta a meghívásomat aznap estére filmet nézni, mi kellhet még? Mondjuk a nap megkoronázásaként egy működő Lada Samara. Egy fehér, 3 ajtós 1500-ös, 5 sebességes váltóval szerelt példány volt (21083) a kiszemelt. Persze a nepper trükközni próbált, pedig direkt a lelkére kötöttem, hogy ne melegítse be előre a motort, mert akkor alkura sem kerül sor. Aztán persze ha már kiszenvedtem magam odáig, úgy voltam vele, hogy az a fél óra nem oszt, nem szoroz, ami alatt nagyjából visszahűl a motor hidegnek tekinthető hőmérsékletre. Sétáltam addig egyet a telepen, elszívtam egy-két szál cigit, aztán még az indítás előtt kifaggattam a neppert, hogy mit lehet tudni az autóról.

N: Ó, ez egy tip-top állapotú Samara. Ki lettek lakatolva a küszöbök, de az alja amúgy nem rohad. Nem füstöl kéken, nem eszi az olajat, a váltója is működik, a tolatólámpa kapcsolója cserés volt, mert egyszer beragadt és folyamatosan világítottak hátul az izzók, de egyébként mindene működik.
Én: Hányadik tulajdonostól jött ide ez az autó?
N: A harmadik tulaj hozta be, azt mondta 188000 km van benne. (Ami egy akkor 17 éves autótól reálisnak is tűnt, mondjuk a Samarának 5 osztású a megtett km-számlálója, tehát 100000 km-nél csak "00000" látszik.)
Én: És a harmadik tulajdonos asztalos volt, ugye?
N: Ezt meg honnan tudod?

Nem volt nehéz kitalálni, mert a csomagtartóban még némi fűrészpor-maradványokat is találtam. Viszont a legárulkodóbb jel, az az ajtókárpit rögzítése volt, ugyanis az facsavarokkal volt megoldva. Hozzáteszem, szépérzéke volt az előző tulajnak, mert mindegyik csavar egy vonalba esett és közel azonos távolságra is voltak egymástól.

Minden esetre eljött az ideje, hogy kipróbáljam az autót. Mivel a gyújtás ráadására már meg sem mozdult a vízhőfokmérő, gondoltam, hogy eléggé kihűlt, ezért a klasszikus módszerrel indítottam is az autót. Azaz teljesen kihúztam a szívatót, pumpáltam egyet-kettőt a gázpedálon, aztán indítottam. Beröffent a motor, egész egészséges hangja volt, el is indultunk a próbakörre. Mondtam az embernek, hogy addig szeretnék vele menni, amíg üzemmeleg nem lesz a motor, mert kíváncsi vagyok, hogy akkor milyen a hangja, meg hogy reagál a gázpedálra. Jó fej volt, mondta, hogy rendben. Nos, kormányozni egy kicsit nehéz volt, legalábbis nehezebb, mint amire édesapám autójából emlékeztem (persze lehet, hogy nem volt megfelelő a guminyomás, ezt ugyanis nem ellenőriztük), ennek ellenére egyébként egész rendben lévőnek tűnt a járgány. A váltója sem volt vészes, a kuplungja sem volt kemény és nem fogott túlságosan fent, a bajuszkapcsolók is működtek, sőt a típushiba sem volt meg, tehát a kormány egyenesbe tekerése során visszahúzta az indexet. Visszatértünk a telepre, alánézegettem még az autónak, amennyire tudtam, láttam, hogy a féltengely-gumiharangok mindenképpen cserések, a féktárcsáknak is elég szép válluk volt már, szóval pörgött a fejemben az excel-tábla, hogy mennyi lesz a plusz kiadás, ha megveszem ezt az autót. Árban nem volt annyira vészes, 110ezer magyar forintra tartotta az ember (el tudom képzelni, hogy ha ennyiért akarta eladni, mennyiért vehette meg a szegény asztalostól), amivel nem is lett volna baj, ha én nem egyetemista vagyok. Elsoroltam neki, hogy mit látok még kiadásnak azon kívül, hogy a lakatolás után a küszöböket még fehérre kell fényezni, aztán mondtam, hogy 80-ért azonnal elviszem az autót. Nem adta...

 

A második egy "delfinkék metál" háromajtós volt, szintén 1500-ös, ötsebességes (egyébként ez az egyik kedvenc színem a Samara palettájáról), amit Kőbányán, egy ottani kereskedésben néztem meg. Minden szempontból rosszabb volt, mint az előző fehér.

delfkek.jpg

A kép illusztráció! Nem ez volt a konkrét példány, amit megnéztem.

 

A harmadik és egyben legviccesebb példány pedig 2011 novemberében került a látómezőmbe, a majosházi Chevrolet-szalon használtautó-részlegén. Nem mellékesen megjegyezném, hogy azóta is ott áll az autó és nem adták el senkinek. Ez egy ötajtós példány volt, a klasszikus Lada-barna színben. Átmenet a szar-, a kávé-, a kakaó-, és a hallókészülék-barna színek között. 94-es évjárat. Az értékesítő hölgy egész kedves volt, amikor mondtam, hogy meg szeretném nézni, hozta is készséggel a kulcsokat. Kisétáltunk, kinyitogattam, nézegettem.

Én: Hol az akksi?
ÉH: Azokat mindig kivesszük, ha ki akarja próbálni, magának kell hoznia.

Közben megérkezett Malombanőrlő úr is, a cég főnöke.

M: Ó fiatalember, nagyon jó, hogy ezt az autót nézegeti, mert első autónak ideális!
Én: Igen? Győzzön meg!
M: Nézze meg. Most lett lakatolva a két küszöb, a gyári szín is ki lett hozzá kevertetve, törve nem volt, a motor pöccre indul...

Érdekes volt, hogy ezeket sorolta. Lehet, hogy a küszöb frissen volt lakatolva, de semmi fémes dübbenése nem volt, mikor kopogtattam. A motorházfedél belsejében a merevítések(!) rohadtak, nem a motorházfedél pereme, aminek mondjuk ildomos lenne rohadnia. Az ajtókárpitba be volt gyógyítva egy-egy 160 mm átmérőjű hangszóró, amiről el sem tudom képzelni, hogy fért el, de igazán nem is biztos, hogy akarom tudni. Az is fura volt, hogy a tető két oldalán, az ajtó felett lévő vízelvezetők (vö: eresz) végei rohadtak. A legkorrodáltabb Samarán nem láttam ilyet, ezen meg elvileg kívül nem volt egy gramm rozsda sem. Aztán a pöccre induló motor említése is furcsa volt számomra, azok után, hogy megtudtam, hogy saját akkumulátort kellene hoznom, hogy kipróbálhassam az autót. Minden esetre vicces volt lecsukni a motorháztetőt és hallani, ahogy a merevítés elkorrodált darabjai aláhullanak a motortérbe. Rákérdeztem az árra, majd az összeg hallatán illedelmesen elköszöntem és szívből kívántam, hogy találjanak valami balekot, aki elviszi...

Mint fentebb írtam, a barna Samara még mindig a kereskedés használtautó részlegén áll.

 

Hogy mit nem vettem még, a következő részből megtudhatjátok.

Szólj hozzá!
2014. április 29. 14:18 - Tommi

Útmutató autóval is használható készpénzautomatákhoz

Férfiak számára
1. Hajts oda a bankautomatához.
2. Tekerd le az autód ablakát.
3. Helyezd be a bankkártyádat az automatába és üsd be a PIN kódod.
4. Add meg a felvenni kívánt készpénz mennyiségét.
5. Vedd el a pénzt, a kártyádat és a bizonylatot.
6. Húzd fel a kocsiablakot.
7. Hajts el.

Nők számára
1. Hajts oda a bankautomatához.
2. Tolass vissza az addig, amíg a kocsi ablakán keresztül is eléred az automatát.
3. Indítsd újra a lefulladt motort.
4. Tekerd le az autód ablakát.
5. Keresd elő a retikülödet, borítsd ki a tartalmát az utasülésbe, majd keresd meg a bankkártyádat.
6. Vedd elő a nesszeszeredet és ellenőrizd a sminkedet a visszapillantó tükörben.
7. Próbáld a kártyádat az automatába helyezni.
8. Nyisd ki a kocsid ajtaját, hogy a nagy távolságra való tekintettel könnyebben tudd a kártyád a gépbe helyezni.
9. Dugd be a kártyát a bankautomatába.
10. Fordítsd meg a kártyát, hogy a gép elfogadja.
11. Keresd elő a kézitáskádból a noteszedet és a hátsó borító belső oldaláról olvasd le a PIN kódodat.
12. Írd be a PIN kódot.
13. Szakítsd meg a műveletet és írd be - ezúttal helyesen - a PIN kódot.
14. Írd be a felvenni kívánt készpénz összegét.
15. Ellenőrizd ismét a sminkedet a tükörben.
16. Vedd el a pénzt és a bizonylatot.
17. Ürítsd ki ismét a táskádat, hogy megtaláld a pénztárcád.
18. A bizonylatot helyezd el a noteszedben.
19. Ellenőrizd ismét a sminkedet.
20. Hajts előre 2 métert.
21. Tolass vissza a bankkártyádért.
22. Vedd ki a kártyát a gépből.
23. Borítsd ki ismét a táskádat, hogy megtaláld a pénztárcádat, majd helyezd el a kártyát a megfelelő helyre.
24. Ellenőrizd a sminkedet.
25. Indítsd újra a lefulladt motort.
26. Vezess 10-12 kilométert.
27. Engedd ki a kéziféket.

 

via CsontiCar facebook

Szólj hozzá!
2013. december 16. 09:17 - Tommi

Mire figyeljünk oda a téli autózás során?

1. Gumi: a téli gumi úri huncutság, ne költsd rá a pénzt! Majd kicsit lassabban mész, azt csókolom.

2. Sebesség: szűk mellékutcákban engedd, hogy vigyen a lendület, majdcsak megállsz valahogy! Ilyen helyeken mindig van egy csomó olyan tereptárgy, amiknek biztonságosan nekicsúszhatsz, hogy a jármű lelassuljon. Széles, jól járható utakon viszont poroszkálj 30km/h-val, lehetőleg a belső sávban, vagy még jobb a két sávot elválasztó vonalon! Ha összeakadsz hozzád hasonlóan közlekedő művésszel, akkor igyekezzetek egymás mellett haladni, hogy a sok izgága téli gumis gyökér ne tudjon megelőzni, mert az balesetveszélyes!

3. Elindulás: ha zöldre vált a lámpa, és nem tudsz elindulni, akkor jusson eszedbe: a természetet csak erővel győzheted le! Taposd teli talppal a gázt, ne gondolkozz! Az autó áll, a kerék majd forog szorgalmasan, jeget képez maga alatt, és akkor jó lesz!

4. Megcsúszás: ha bizonytalannak érzed az úttartást, ne terheld elmédet gondolkodással! Állj bele a fékbe, akárhol is vagy! Az autó persze nem fog visszatalálni az útra, vagy megállni. Szépen pörög, mint a szélkakas, és véletlenszerű irányokba sodródik, de ez így van rendjén!

5. Hólánc: ha véletlenül vettél, esetleg egy túlaggódós ismerőstől kaptál hóláncot, akkor jól tedd el! Semmiképpen ne gyakorold a felhelyezést még normális, száraz időben, mert akkor elvész a használat izgalma! Mikor éjszaka a kilincsig érő, jeges latyakban elakadtál, akkor állj neki az út közepén - lehetőleg kesztyű nélkül - feltákolni a kerékre! Sokkal viccesebb!

6. Parkolás: ilyenkor a hókupacok miatt nagy kincs a parkolóhely! Ha két kupac között meglátsz egy két autónyi helyet, azonnal állj be lendületből a kellős közepére, az a biztos! Ne bajlódj az autód normális elhelyezésével: nyugodtan lógjon ki az út közepéig, vagy foglalja el a járdát teljes egészében! Tél van, ezt mindenki lesz szíves megérteni.

FIGYELEM! A szöveg teljes mértékben ironikus. Természetesen vásároljon mindenki téli gumit és közlekedjen óvatosan.

(Forrás: Régi Swift Klub fórum)

Szólj hozzá!
2013. december 03. 12:00 - Tommi

Zene

Paul Walker (1973-2013) emlékére...

Saliva - Superstar (Fast and Furious)

-Ígérem, ezek után többet már mi sem írunk róla, de ha már Andrew olyan frappánsan meggyászolta (már amennyiben értelmezhető a "frappáns gyász" kifejezés) a kisautók fotójával a tragikus közúti balesetben elhunyt színészt, én is szerettem volna valami emléket állítani neki. Egyébként valószínűnek tartom, hogy lesz még ilyen a blogon, amikor valamit két nézőpontból dolgozunk fel. A videó nem az én vágásom, a youtube-on találtam.-

Szólj hozzá!
Autók, játékautók és egyebek