...Peugeot 205 GTi-t.

 Ennek a történetnek még a pontos napjára is emlékszem. 2012. február 9.

Mint láthatjátok, az előző történetemhez képest kb fél évet ugrunk előre az időben. Mivel, mint említettem, akkoriban egyetemistaként tengettem a napjaimat, nem nagyon volt időm mindenfelé elmászkálni, így az autóvásárlás gondolata inkább matyizás volt a gép előtt, mint komoly neppertelepjárás. A 205 GTi-t is az egyik ilyen alkalommal láttam meg és egyből megszólalt a fejemben a hülyegyerek, mi szerint ezt meg kell vennem és az első lehetőségnél felcsavarodnom vele a villanyoszlopra. Amennyiben viszont elkerülöm a villanyoszlopot, lesz egy élvezetes autóm, amin esetleg még szerelni is megtanulhatok.

A fent említett napon szerencsére pont akadt némi időm, ráadásul egy csoporttársamat, Tyerkót is magammal tudtam rángatni, így ketten kerekedtünk fel a festői Kelenvölgybe. Persze nagy utazásra nem kell gondolni, csak fel kellett szállnunk a 41-es villamosra, majd a megfelelő állomáson elhagyni a járművet. Ezt meg is tettük. Persze, út közben a lelkére kötöttem Tyerkónak, hogy ne biztasson. Ehhez képest a következő mondat hagyta el ajkait, mikor leszálltunk a villamosról: "Tommi, ott a kocsid!"

Na mondom, nem ilyen egyszerű ez. Természetesen a Peugeot is egy neppertelepen állt (hol máshol), ahol viszont nem találkoztunk senkivel, mikor bementünk körülnézni. Ez felettébb döbbenetes volt, de ekkor még nem mentünk közel az autóhoz. Na, az volt az igazi lehidalás. A hirdetés nem írta le makulátlannak és én sem számítottam rá, valamint a képek is egyfajta rossz állapotot mutattak, de közük sem volt a valósághoz.

Ha láttatok már Neolux-szal telibefújt autót 10 évvel a kezelés után, akkor el tudjátok képzelni. Egy ókorkutató régésznek talán tetszett volna a mozaik-jellegű fényezés, engem azonban eléggé elrettentett. Benéztem a belsejébe is, mocsok és szakadások mindenütt, repedt műszerfal, hiányzó szőnyegek, de az eredeti GTi-kormány megvolt. Ekkor jutott el tekintetem a km-számlálóhoz. Mellbevágó élmény volt a hirdetés 186000 km-éhez képest a 476000-t leolvasni róla. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor mondtam Tyerkónak, hogy induljunk vissza, aztán igyunk valami erőset, meg egy sört, hogy ezt az élményt valamivel ellensúlyozzuk. Elfogadta a meghívásomat, így egy kicsit fájó szívvel, de ott hagytam a GTi-t.

Utólag, a szakdolgozatom írásakor gondolkodtam rajta, hogy mégis jó lett volna megvenni, mert erről aztán lehetett volna írni, ha elkezdem restaurálni. De úgy érzem, alapvetően nem baj, hogy mégsem vetemedtem ilyesmire.